Tibeti nyelv

Tibeti nyelv

„A hagyományok szerint a 7. század derekán a tibeti államalapító király, Szongcen Gampo (Srong-brtsan-sgam-po སྲོང་བཙན་སྒམ་པོ་) megbízta mindentudó tanácsosát, Thönmi Szambhotát (Thonmi-sambhoṭa ཐོན་མི་སམྦྷོ་ཊ་), hogy készítse el a tibeti írást. A legendák részletesen beszámolnak arról, hogy a derék tanácsos többedmagával Indiába utazott, s ott egy Lidzsin (Li-byin ལི་བྱིན་) írástudor segítségével létre is hozta a tibeti írást, sőt mi több, nyolc nyelvtankönyvet is írt (közülük hat elveszett, kettő ma is létezik), így nemcsak az írást teremtette meg, hanem az irodalmi nyelv alapjait is lefektette. Mivel pedig a bölcs államalapító az egységesített birodalom erkölcsi és jogi támaszaként a buddhista vallást vezette be országában, így elnyerte a »tankirály« (chos-rgyal ཆོས་རྒྱལ་) megtisztelő címet. Uralkodása alatt kezdődött el a buddhista szent könyvek tibeti nyelvre történő átültetése. Utódai közül még két »tankirályról« emlékeznek meg a krónikák: Triszong Decenről (Khri-srong-lde-btsan ཁྲི་སྲོང་ལྡེ་བཙན་; 8. század), akinek országlása idején a fordítótevékenység hatalmas méreteket öltött; valamint Relpacsenről (Ral-pa-can རལ་པ་ཅན་), aki nemcsak folytatta elődei munkáját, hanem utasítására az írástudósok megalkották az »új nyelv« (skad-gsar སྐད་གསར་) szabályait, s ez az új nyelv lépett az immár »régi nyelvnek« (skad-rnying སྐད་རྙིང་) nevezett nyelv helyébe.”

– Terjék József 2011. Klasszikus tibeti nyelv. Budapest: Damaru Kiadó.
 

Segédanyagok a klasszikus tibeti nyelvtanuláshoz

Online szótárak