A buddhista filozófia Kőrösi Csoma Sándor közleményeiben

Kőrösi Csoma tudományos munkáit (tibeti–angol szótárát, tibeti nyelvtanát, tanulmányait, fordításait, a buddhista terminológiai szótár feldolgozását) és leveleit, jelentéseit olvasva megállapíthatjuk, hogy jelentősége a tibeti kultúra bemutatásában óriási: első ízben ad megbízható tájékoztatást a nyugati tudományos világ számára a tibeti kultúráról. De kutatásai és publikációi nemcsak a Tibetről való ismeretek tekintetében voltak rendkívül jelentősek, hanem az orientalisztika tudománnyá formálódása szempontjából is. A hagyományos európai teológia és klasszika-filológia eszközeivel, nagy műveltséggel, számos nyelv ismeretével vértezve vágott utat egy addig szinte ismeretlen kultúra dzsungelében. Aprólékos, kitartó terepmunkájának köszönhetően óriási mennyiségű eredeti szöveget tekintett át. A megismert források adatait a nyugati tudományosság kritériumainak megfelelően rendszerezte, tág és részletes összefüggésben mutatta be. Évekig tartó, jórészt magányos terepmunkáját követően bekapcsolódott a brit-indiai tudományos életbe, az akkor formálódó orientalisztika nagyjaival együtt fektette le az új tudományág alapjait. Eredményei a kor legjobb orientalista kutatóműhelyében születtek, számos területen helytálló, máig érvényes megállapításokat tett, tág teret nyitva a nyomdokain járó kutatóknak. Véleménye mértékadó, megállapításai többnyire helyesek.

Ám van egy kérdéskör, amelyben Csoma megnyilvánulásai tartózkodóak, bizonytalanok, és amelyet illetően állításainak egy része téves. Ez a buddhista hit alapjául szolgáló szemlélet, a buddhizmus „metafizikája” – ahogy ő nevezi. Ebben a tanulmányban áttekintem, melyek azok a témakörök, amelyekben Csoma, a tudományág úttörőjeként, fontos, érdekes megállapításokat tesz. Közelebbről vizsgálom a buddhista filozófiai iskolákról szóló tanulmányát. Megkísérlem megválaszolni a kérdést: mennyiben helytállóak kijelentései, illetve mi lehet az oka a buddhizmus filozófiájával kapcsolatos bizonytalanságának.

Szegedi Mónika tanulmánya ide kattintva olvasható.

A borítókép forrása: Wikisource