Beszámoló: Filológia az eszmetörténet szolgálatában – hallgatói konferencia
A 2025. október 2-án az ELTE Buddhológia és Tibetisztika Tanszéke által megrendezett „Filológia az eszmetörténet szolgálatában” interdiszciplináris hallgatói konferencia lehetőséget biztosított a mesterszakos és doktori képzésben részt vevő hallgatók számára, hogy egy 20 perces előadás keretében bemutatkozzanak hallgatótársaiknak, valamint ismertessék folyamatban lévő, vagy éppen lezárt kutatásaikat. A felhívásnak megfelelően az előadók személyes kutatói tapasztalataikon keresztül mutathatták be, hogyan vezette őket a forrásszövegek elemzése új felismerésekhez, összefüggések feltárásához. Az esemény – mint ahogyan azt a címe is előrebocsátja – nem korlátozza magát egy-egy humán tudományágra, így ily módon a látszólag különböző részterületekről érkező, izoláltan dolgozó kutatók számára nyújt olyan platformot, amelyen a filológia eszközeit közös alapként tekintve párbeszédet alakíthatnak ki egymással.
A konferencia inspiratív megnyitójaként Prof. Dr. Ruzsa Ferenc, az ELTE BTK Buddhológia és Tibetisztika Tanszék egyetemi tanára egy, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban fellelhető buddhista szentirat alapján tárta fel, hogyan változtathatja meg egy véletlenszerű – s olykor regénybe illő – felfedezés azt, ahogyan addig bizonyos szövegekről gondolkodtunk.
Az első panelben Budavári Imola (ELTE BTK Keleti nyelvek és kultúrák BA, koreai szakirány. Jelenleg: Magyar nyelv és irodalom MA) „Kalyāṇa-mittatā és a szangha” című előadásában a páli kánon több szövegén keresztül vizsgálta, hogy a helyes baráti kapcsolat miért nélkülözhetetlen elem a megvilágosodáshoz vezető úton. Jakab Fruzsina (ELTE BTK Filozófia MA) a charis (χάρις) összetett fogalmának dinamikus működési modelljét ábrázolta többek között Homérosz, Szophoklész és Platón írásain keresztül. Dobó Ajsa (ELTE BTK Korea-tanulmányok MA) a „Samgang Haengsildo” szöveggyűjtemény történeteinek nyelvi szintjén elemezte a gyermeki hűség nemi meghatározottságának kérdését. Kvacsány Tamás (ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskola Interkulturális filozófia program) a tibeti dzogcsenhagyomány egyik szövegében (Nap és Hold egysége, tib. Nyi ma dang zla ba kha sbyor) található „köztes létek” felosztását és kapcsolódó fogalmait vezette be, valamint vázolta kutatásának további lépéseit is. Biró Ágota (ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola Buddhista filológia program) vizuálisan megkapó előadásában buddhista szövegek és gyakorlatok alapján készült japán festményeken keresztül mutatta be a kusōzu, avagy a „a lebomlás kilenc fázisának” műfaji gyökereit és értelmezési lehetőségeit.
A konferencia második paneljében Olajos István (ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola Sinológia program) a kínai elbeszélő hagyomány kialakulásának szempontjából nagy jelentőségű ún. különös történetek (kín. zhigiai, 志怪) és furcsa mesék (kín. chuanqi, 傳奇) irodalmi műfajainak néhány példáján keresztül vizsgálta a kora középkori kínai buddhizmus és sámánizmus vetélkedését. Borsódi Réka (ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola Sinológia program) az önfeláldozás motívumának filológiai sajátosságait mutatta be a széles körben ismert „Aranyfény Szútrában” található „Vyāghrī-jātakában”. Bohán Bálint (ELTE BTK Mongólia-tanulmányok MA) azt vizsgálta, miként és milyen kontextusokban jelenik meg a buddhizmus a 20-21. századi szocialista mongol szépirodalomban. Zsifkovits Zoltán (ELTE BTK Sinológia MA) a kínai eszmetörténet egy újonnan felfedezett szövegének, a „Sárga Császár Négy Könyvének” (kín. Huangdi sijing 黃帝四經) egyes tartalmi elemeit ismertette, majd felvázolta a feldolgozás nehézségeit, lehetőségeit. Jakab Krisztián (ELTE BTK Filozófia MA) a számszimbolizmus szerepét, különösen a 153-as szám teológiai jelentőségét tárta fel Evagrios Pontikos „Peri proseuchēs” (Περὶ προσευχῆς) című traktátusa alapján. Lauday Marcell (ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola, Buddhista filológia program) a mesterképzés során benyújtott diplomamunkájának a doktori képzés keretei között megvalósuló folytatását vázolta fel: kutatásában azt vizsgálja, hogy milyen doktrinális előzményei lehettek az ezoterikus tiszta föld buddhizmusnak két rituális kézikönyv, a Kakuzenshō és az AsabashōAmidahō (Amitābha rituálé) szekcióinak elemzésén keresztül. Stéger Marcell (ELTE BTK Buddhizmus tanulmányok MA) elsősorban módszertani jellegű beszámolója a Buddhológia és Tibetisztika Tanszéken zajló fordítói projektmunkát („A bölcs és a balga”, tib. Mdzangs blun/Mdzangs blun zhes bya ba’i mdo), valamint az abban alkalmazott modern eszközöket és a projekthez kifejlesztett egyedi rendszert mutatta be.
Dr. Szántó Péter Dániel, az ELTE BTK Buddhológia és Tibetisztika Tanszék vezetőjének „Buddhista filológia – a digitális kora újkorból a MI korába repítve” című záróelőadásában a (nem csak buddhista) filológia tudományának jelenéről és lehetséges jövőjéről esett szó, különös tekintettel azokra a gyors ütemben fejlődő eszközökre (Dharmamitra), amelyek alapjaiban alakíthatják át a szövegkutatás jellegét és perspektíváit.
A résztvevők előzetes tanulmányainak és kutatásaik tematikájának sokfélesége, valamint a konferencia sajátos keretei új kihívásokat nyújtottak a tudományos kommunikációban. Az előadóknak ugyanis meg kellett találniuk azt a finom egyensúlyt, melynek révén a szakterületüket, valamint az abból kibontakozó kutatásukat a más részterületeken dolgozó társaiknak érthető, de szakmailag adekvát módon prezentálják. Az esemény azonban nem csupán e szakmai jellegű bemutatkozás színtere volt: a szünetekben és a konferencia lezárását követően lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre, új szakmai kapcsolatok kiépítésére és a közös érdeklődési pontok felfedezésére is.
Az üzenet jól körvonalazható: a filológia a humán tudományok egyik fundamentális összekötő elemeként, egyfajta „legkisebb közös többszörösként” ad alapot a diskurzusra. Ez az alap teszi lehetővé, hogy a különböző humántudományi részterületek képviselői egymás munkáihoz kapcsolódási pontokat, utakat találjanak, és együtt közös értelmezési kereteket alakítsanak ki. A konferencia így nem pusztán előadások sorozata volt, hanem egyszersmind közösségformáló esemény is, amelynek kifejezett célja, hogy hidakat építsen a tudományt művelők és részterületeik között, valamint megerősítse a filológia központi szerepét és jelentőségét az interdiszciplináris párbeszédben.
Hálásak vagyunk témavezetőink, Birtalan Ágnes, Bugár István, Kiss Mónika, Kósa Gábor, Mecsi Beatrix, Pap Melinda, Szántó Péter, Szegedi Mónika, Vassányi Miklós munkájáért.
Köszönjük a Khyentse Alapítvány és a Távol-keleti Intézet támogatását.